Since this is a translation of a mid-Victorian novel, I suppose it shouldn't be surprising that the writing sometimes seems uneven: sometimes funny, biting, brilliant; other times over-the-top sentimental or sensational. The story follows the three sons of an evil Baron (in the original Hungarian, t

Egyetemista koromban jöttem rá, hogy ennek a történetnek több köze van az eposz műfajához, mint a regényéhez. (Azóta készülök az újraolvasásra, aztán ez a súlyos-szörnyű március hozta meg az alkalmat és az ötletet.) Több itt a mitológiai alak, mint a földi ember; még szerencse, hogy az előbbiekből i

Baradlay Jenő my beloved

This is the second book by Jókai that I’ve read, after Poor Plutocrats. I enjoyed The Baron’s Sons at least as much, simply because it is well written, with incisive words and a general strategy of understatement; and it is well translated (by P.F. Bicknell). The story of three sons’ fates in the Hu

Már csak Baradlayné miatt megadnám az 5 csillagot de mellette is rengeteg érdekes és izgalmas karaktert mutatott be a könyv a regényes történetbe szőve (nem teljesen értem miért nem imádtam már hetedikben)

A beautiful Hungarian classic. I read it a while ago and loved it. Now I'm translating it for a friend.